Még időt!!!!

2010 február 18. | Szerző: cassy31 |

 Természetesen, ma megint nem pihentem. Reggel hatkor keltem, délután négyig egy határidős jelentésen dolgoztam, aztán főztem, majd most fogok nyugovóra térni.

Elment a hét és én még mindig nem vonultam vissza azon gondolkozni, hogy ez a kis baleset intő jel volt. Pedig hogy fogadkoztam, hogy majd meditálok és átszervezek, lelassítok, olvasok, pihenek, nagyokat alszom, esetleg rajzolok. A nagy francokat. Ugyanúgy tettem mindent, mint eddig, kivéve, hogy a melóhely ki lett iktatva. Különben nem hiányzik. Nem hiányoznak a teljesíthetetlen feladatok, az állandó számonkérés, a hajszoltság, a hidegben megtett kilométerek. A betegekre most igyekszem nem túl sokat gondolni. Akinek fontos, megtalál telefonon, amit lehet, itthonról elvégzem, egy pillanatig sem gondolom, hogy pótolhatatlan vagyok. Nem is. Megy az élet tovább. A jókívánságok meg csak jönnek, olyanoktól is, akikre gondolni se mertem. Egy csomóan aggódnak értem. De én jól vagyok.

Nincsenek jelentős fájdalmaim, a gipsz meg csak egy ronda, divatjamúlt csizma a lábamon, megszoktam, már nem kényelmetlen.

Önmagamban azért még rendet kell raknom. Nem azért történt, ami történt, hogy csak úgy átlépjek rajta.

Végre megírhatok egy csomó elmaradt emailt, levelet.

Meg az elmaradt dolgozataimat. Ez eddig eszembe se jutott.

Csak legyen még rá egy kis időm…